Az élet végességének sokkoló voltával előbb-utóbb mindenki szembesül.2018-ban pontosan ez történt velem, s ekkor úgy döntöttem, hogy   elkészítem a bakancslistámat. A listára általában olyan dolgokat veszünk fel, amit egyszer az életben megcselekszünk, kipipáljuk és utána jöhet a következő.

Én viszont az első helyre egy olyan gyerekkori álmom megvalósítását helyeztem, ami végigkíséri majd a hátralevő életemet.   Ez pedig nem más, mint az amatőr csillagászat és az asztrofotózás. Már gyerekként imádtam kémlelni az éjszakai égboltot. Általános iskolás koromban egy szünetben néhány osztálytársammal felszöktünk az iskola padlására. Találtunk ott egy ládát. Felnyitottuk és egy hosszú távcsövet találtunk benne. Mindannyian izgalomba jöttünk és másnap már kértük is az igazgatót többen, hogy indítsanak csillagászati szakkört. DE sajnos nem volt olyan pedagógus az iskolában, aki ezt tudta volna vállalni. Ez az élmény végigkísért egész életem folyamán és tudtam, hogy előbb-utóbb megvalósítom álmomat.

Az elmúlt évek során a munkámból kifolyólag összefutottam egy olyan emberrel, aki már sok-sok évtizede foglalkozott amatőr csillagászattal. Ez végképp megerősítette bennem az elhatározást, hogy belevágjak.

 Tavaly beszereztem az első komoly felszerelésemet. Többen azt javasolták, hogy néhány évig csak a vizuális észleléssel foglalkozzak, majd csak utána jöhet szóba a fotózás. Viszont tudva lévő, hogy igen türelmetlen ember vagyok, s úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, a vizuális észleléssel párhuzamosan belevágok az asztrofotózásba is. Rengeteg szakirodalmat szereztem be, bújtam az online oldalakat éjjel nappal, részt vettem az MCSE négy napos éves észlelő táborán, de az első lépések így is nyögvenyelősek voltak.

Nyáron összehozott az élet két olyan nagyszerű emberrel, akik segítettek megtenni az első lépéseket, s most is bizalommal fordulhatok hozzájuk, ha elakadok valahol. Köszönet a segítségükért!

Péczeli József